6. I hate die...

                      *Katrine Szemszöge*

-Hogy lehetek ennyire hülye, ő legalabb foglalkozik velem,érdeklődik utánam,elviselhetőbbé teszi az örök létem.-markoltam a hajamba.
De valami kezd rajtam eluralkodni aminek nem tudok meg álljt parancsolni,valami ami nem én vagyok.
Talán az itt ragadt szellemeknek az a sorsuk hogy riogassák az embereket,öngyilkosságba kergetni őket,bántani...de én ezt nem akkarom,én más vagyok...én..
-Igen te más vagy.-szólalt meg egy ismerős hang.
-És te ezt honnan tudod?.-kérdeztem miközben gugoltam és a földet néztem.
-Nem ismersz meg?.-kérdezte és ahogy egyre közelebb jött,már láttam ki az.
-Ian...Ian...mit tettél!!.-öleltem át miközben sirtam.
-Nem birtam elviselni a hiányod,ettől a tragédiától teljesen depresszióssá váltam,nem birtam aludni,gyógyszereket szedtem,majd egy nap ugy döntöttem hogy ennek véget vettek.-muttata a kezén a vágásokat.
-Akkora egy barom vagy.-öleltem magamhoz szorosan,egyik szemem sírt a másik örült.
Örülök hogy végre van melletem valaki,de viszont annak nem hogy ide került,ennyit nem érek,kezdtem elbömbölni.
-Mi a baj?.-nézett mélyen a könnyekben ázott szemeimbe.
Elvesztem a tekintetében,észre se vettem milyen szép szemei vannak.
-Semmi.-kaptam el a fejem és elpirultam.
Hirtelen eszembe jutott Brendon,meg kell találnom hogy bocsánatott kérjek tőle.
Eltüntem a placról ott hagyva Iant.



                      *Brendon Szemszöge*


-Miért ilyen velem,hiszen csak segíteni akkarok neki.-merultem mély álomba ezekkel a gondolatokkal.
Álmomban egy domb tetején ültem és kémleltem a gyönyörű csillagos eget.
-Brendon végre meg vagy.-szaladt oda hozzám Katrine.
-Azért jöttél megint hogy jól elbánj velem?.-kérdeztem szomoruan.
-Nem azért hanem hogy bocsánatott kérjek tőled amiért ilyen bunkó voltam.-mondta lesütött szemekkel.
-Tudom hogy nehéz neked ez a helyzett.-fogtam meg a kezét.
Hanyatt feküdtem és ugy néztem tovább az eget.
-Te nem fekszel le?.-kérdeztem.
-Hát jó..-mondta elég bizonytalanul.
-Nem harapok,tőlem nem kell félni.-mondtam elég hangsúlyosan.
Tök jól elbeszélgettünk sok mindent meg tudtam róla.
-Nézd ott egy hulló csillag.-mondtuk egyszerre,egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.
Abba maradt a nevetés és elvesztünk egymás tekintetébe.
Elkezdtem közeledni felé,be csuktam a szemem és meg akkartam csókolni,kinyitottam a szemem de nem találtam ott senkit.
-Még sem vált valóra a kívánságom,megint faképnél hagyott
-Brendon jól vagy?.-ébresztett fel ezzekkel a szavakkal Ryan.
-Nem nem vagyok jól.-mondtam,émelyegtem,hányingerem volt.
-Várj hozok neked egy kávét.-mosolygott és kiment a konyhába.
-Szedd össze magad,este koncert lesz.-vágott vállba Jon.
Amitől össze rezzentem mint a nyár fa levél.
-Erről igazán leszokhatnál,nem láttod hogy nincs jól.-förmett rá Spencer.
Hirtelen elkapott a hányinger,és szaladtam a wc-re,kiadtam magamból mindent,taknyom nyálam egybe fojt,és lehet hogy ez nem férfias de közbe sirtam.
Ahogy kinyitottam a szemem láttam hogy véresett hánytam amitől nagyon meg ijedtem.
-Láttom folytatad ezt a kis játékot!.-mutatta a táblát Ryan.
-Mondtam hogy ne folytasd,ezzel csak magadnak ártasz,kérlek ne csináld ezt tovább,meg fogsz zakkani.-segitett fel a földről.
-És gyere elviszünk egy orvoshoz,ilyen mosott szar állapotban este nem léphetsz fel.
Nagyon rendes volt a srácoktól hogy segitettek nekem elbotorkálni az orvosig,utközben gondolkoztam a bajomon.
Amig egy elég értelmes válasz nem született,szerintem a szellem és ember közti kapcsolat kötés teszi ezt,nincs étvágyam napok óta,és a gyomor sav elkezdte marni a gyomrom valószínüleg ezért hánytam véreset.
Oda értunk a dokihoz a srácok mondták elhelyettem a tüneteket,meg se birtam szólalni.
És igen tudtam hogy azért hanytam véreset,ugyan azokat mondta el a doki amiket a gondolatom kreált.
-Akkor utközben álljunk meg egy Mekibe.-mondta Jon.
Ebbe mindenki bele egyezett.
Beszálltunk a kocsiba és a meki felé vettük az irányt.
Utközben egy ismerős alakra lettem figyelmes aki a járdán sétált.
-Katrine,Katrine ott van Katrine.-mondtam miközben kinyitottam a kocsi ajtót.
-Brendon hülye vagy.-húzott vissza Spencer.
-De ott van én láttam őt.-ekkor kaptam egy büdös nagy pofont Jon jó voltából amitől feleszméltem.
-Áuww ezt miért kaptam.-fogtam az arcom.
-Szerintem neked nem csak egy orvosra hanem egy agykúrkászra is szükséged lesz...-mondta Ryan aki rémülten nézett rám
..

5.Megváltoztam.

                   *Katrine Szemszöge*

Leültem az asztalra és néztem ahogy a sráccal veszekednek a többiek.

Lehet furán hangzik de élveztem,kezdek megváltozni már nem az a kis mosolygós lány vagyok mint régen,kezdem elfeledni milyen volt az életem,már csak képekben ugrik be az egész,ez az egyedüllét teljesen kikészít már az elmém sem tiszta,megzakkantam teljesen.

Pár napja már sétálgatok Las Vegas utcáin,a világ teli van szenvedéssel,a romlottságtól és a halál édes illatátol büzlik minden,a föld lett az emberiség pöcegödre...

                *Brendon Szemszöge*

Kezdtek aggódni Katrineért,már egy pár napja nem jelent meg az álmaimban.

Ezért ugy gondoltam hogy megidézem újra,de nem akkartam hogy a srácok meg tudják,igy is azt hiszik hogy komplett hülye vagyok,ezért megvártam míg elalszanak.

Miután sikerült,neki láttam a terep előkészítésének.

Leültem rátettem a pohárra a kezem és erősen rágondoltam,miközben mondtam a szavakat.

-Itt vagy?.-tettem fel az első kérdést.

-Igen.

-Te vagy Katrine Sinners?.-kérdeztem.

-Igen.-majd hírtelen elsötétült minden,egy sötét és ködös utcában találtam magam,de ez nem álom,ez valami más túl valóság hű.

-Miért keressel állandóan?.-vágot fel valaki a falra torkomnál fogva.

-Katrine engedj el.-mondtam fuldokolva.

Majd levágott a földre.

-Miért teszed ezt velem.-kaptam a nyakamhoz és elkeztem levegő után kapkodni.

-Te miért teszed ezt én velem,ne keress többet ha jót akkarsz magadnak.-mondta elég gorombán.

-Ne menj el.-fogtam meg a bokáját.

-Tudod Katrine valami vonz benned és ezt nem tudom meg magyarázni,ez a személyiség mely furcsa,rémisztő de még is csodálatos.-fogtam meg a kezét.

Láttam rajta a megenyhülés jeleit,vagyis inkább tévedtem.

-Szóval vonzónak találsz míly meglepő.-járt körbe miközben ijesztően vigyorgott.

-Talán félsz,rettegsz tőlem,jobb is ha félsz.-súgta a fülembe amitől a hideg is kirázott majd eltünt...

4. Booo...

                     *Katrine Szemszöge*


Leültem török ülésben és csak sírtam,az arcomat a kezembe temettem.
Mire feleszméltem egy szobában találtam magam 4 sráccal össze zárva.
-Hé srácok.-sirtam és próbáltam meg fogni őket,de a kezem át csuszott rajtuk.
Ezt nem hiszem el...
Elkezdtek nekem kérdéseket feltenni,de nem tudtam szóban válaszolni csak ugy hogy a poharat mozgattam a táblán,láttam rajtuk a rémületett,pedig tőlem nem kell félni mosolyogtam.
Olyan jó volt végre hús vér emberekkel beszélni,igaz nem láttak és nem szóban de azért értitek.
Gondoltam meg ijesztem öket igy az összes gyertyát elfújtam.
Elkezdtek visitani mint a kislányok,egyből a villanyhoz szaladtak,olyan jót nevettem rajtuk.
Ahogy felcsukták a villanyt,láttam hogy ők a Panic! At The Disco a Fall Out Boy ujonnan felkarolt bandája.
Hirtelen furcsa érzés kapott el,elkezdtem szédülni,majd össze estem,olyan mintha egy erő a földhöz kötött volna,mintha ide lennék láncolva,de még is látthatatlan vagyok.
A srácok össze pakoltak és égő villany mellett egy kupacban össze gyülve elaludtak,olyan édesek voltak.
Azon filóztam mi lenne ha meg láttogatnám egyiküket álmukban.

                     *Brendon Szemszöge*

Felcsuktok a villanyt de nem láttunk semmit.
Össze pakoltunk,és egy kupacban próbáltunk elaludni ami elég nehezen ment,másfél óra szerencsétlenkedés után végre sikerült.
Hirtelen egy padon találtam magam,ami egy ijesztő sötét erdő közepén volt.
Egyszer csak ág reccsenésekre lettem figyelmes,felkaptam egy botott védekezés képpen.
Egyre közelebb jött és már épp leakkartam ütni amikor egy női hang megszólalt..
-Hé meg akkarsz őlni..vagyis..-mondta amit nem tudtam mire félni.
-Te ki vagy?-tettem le a botott.
-Katrine vagyok te ugye bár Brendon.-vigyorgott ijesztően,és ahogy jobban meg néztem egy vérző seb volt a fejen.
-Te..te vagy az a lány akit meg idéztünk?.-kérdeztem miközben leültem a padra rémülten.
-Igen én vagyok az,jah és kösz hogy nem fejeztétek be a szertartást.-mondta szarkasztikusan.
-sajnálom csak valaki elfújta a gyertyákat..-szakitott félbe a lány.
-És beszartatok.-nevetett.
-És te vagy az a lány is aki a napokba fulladt az óceánba a balesett miatt?.-kérdeztem.
-Tévhit fejbe lőttek.-mutatta a fején a sebet.
Egyszer csak eltünt a lány,nagyon ijesztőnek találtam de még is vonzónak.
-Brendon,hééé Brendon.-eszméltem fel az álmomból.
-Szállj le rólam-lökött le magáról Ryan.
-Srácok srácok képzeljétek.-pattantam fel a földről.
-Halló lassabban.-mutogatott Jon.
-Azzal a lánnyal álmodtam akit este idéztünk meg és beszélgettem vele.-habogtam.
-Aham persze.-mondta lenézően Ryan.
-De komolyan nem vagyok hülye,a gyertyákat is ő fújta el.-hadartam.
-Szerintem neked agyadra ment ez az egész szellemes cucc.- tette a vállamra Spencer a kezét.
-A faszt ment az agyamra,nem hazudok,majd be bizonyitom hogy igaz.-vertem le a válamról Spencer kezét.

3.Kezdődjön a játék..

                       *Brendon szemszöge*


-Again...............-fejeztem be az utolsó dalt.
-Nagyon szépen köszönjük hogy eljöttetek.-szórt puszikat Ryan.
Elköszöntünk a rajongóktól,és már indultunk is át öltözni,lemostuk a sminket majd elmentünk inni egy közeli bárba.
-Na Brendon most már szedj fel egy csajt.-vágott hátba Jon,amitől egy másodpercre levegőt sem kaptam.
Hát igen nehéz igy a kezdetekben csajozni (2006-ot irunk)
-Nah meg is érkeztünk.-mondta Spencer.
Oda gyültünk a bár pulthoz és kezdetnek egy egy bloody mary-t kértünk,a 4-5 után már kezdett meg ütni minket elég durván.
Ryan valami szőke csajjal táncolt igy csak 3-an maradtunk.
-Mit szólnátok ha szellemtábláznánk.-tette fel a kérdést Spencer.
-Hát nem is tu....-mondta Jon aki majdnem levágódott a székről.
-Hát legyen.-még ugy se próbáltam gondoltam magamban.
Ryanhez oda mentem és el rángattam a lánytól.
-Hé haver ne már.-mondta kábán Ryan.
-Gyere megyünk.-mondtam és kihúztam a tömegből.
Elindultunk kifelé és vettük az irányt a szállásra.
-De honnan veszünk ilyen táblát.-kérdezte Ryan.
Mázlink volt és  pont egy bazáros mellett mentünk el.
-Egy szellem táblát szeretnék.-mondtam a nőnek.
-Tessék de vigyázzatok vele.-vigyorgott ijesztően.
Kifizettem és indultunk haza fele.
Ahogy a szállásra értünk a nappaliban helyett csináltunk gyújtottunk pár gyertyát,mindent az utasítás szerint csináltunk.
Mikor már meg volt minden rá tettuk a pohárra a kezünket és elmondtuk azokat a szavakat amiket kell majd elkeztünk kérdezősködni.
-Itt vagy.-tette fel az első kérdést Ryan.
A pohár lassan elkezdett mozogni mi pedig halálra ijedtünk.
De nem engedtük el,és rá ment az igenre,furcsának de egyben szórakoztatónak is találtuk.
Most én tettem fel egy kérdést:
-Lány vagy?
-Igen.-csúszott rá a pohár.
-Hány éves vagy.-kérdezte Spencer.
-17.-ment lassan a számokra.
-Hogy hívnak?.-kérdezte Jon.
A pohár lassan elkezdett betűről betűre csúszni egyre gyorsabban,és ki jött az a szó hogy....KATRINE SINNERS.
Most ên kérdezek megint mondta Ryan:
-Hogyan haltál meg?
Megint betűről betűre haladt de most villám gyorsan alig birtuk követni.
Ki jött az hogy repülőgép baleset.
-Hé ez nem az egyik utas a napokban lezuhant repülögépről??.-tettem fel a kérdést.
-Kérdezük meg!-mondta Spencer,meg  kérdeztük és igen az egyik utasa volt a New York Air-nek...
Hirtelen el aludt az összes gyertya fel kiálltotunk és gyorsan a villanyhoz szaladtunk....

2. Halálom napja.

Az egész gép rázkódott mindenki sirt,az anyák a gyermekeiket magukhoz szorították,nagyon elkeserítő volt ez a helyzett,nagyon féltem.
Hirtelen bele csapodtunk az óceánba,az ablakokon betört a víz és lassan meg telt vele a gép.
Kezdtem elfogadni a sorsomat innen már nincs menekvés.
Sokan már a zuhanás következtében életüket veszteték.
-Nézd ott egy ajtó.-mondta apa.
-Kérdezd meg a kapitány hogy ki lehet e nyitni.-mondta anya.
Elkezdtem szaladni a pilóta fülke felé ami nehezen ment térdig érő vizben.
Oda értem és bementem az ajtón.
-Ne is kérdezd meg a nyomás miatt ugy sem tudom kinyitni.-mondta és közben rá gyujtott egy cigire pisztolyt szorongatva a kezében.
Ekkor már tudtam hogy meghalunk,nem pánikoltam,én js rágyújtottam egy cigire.
Már a víz derékig ért,ekkor megszolalt a pilóta.
-Tudtam hogy egyszer eljönn ez a nap.-mondta könnyes szemekkel,mélyen bele szívva a cigibe.
-Ugye nem akkarsz szenvedni?.-fordult felém amitől meg ilyedtem.
-Hát nem nagyon.-mondtam remegő hanggal.
Felém tartotta a pisztoly és meghúzta a ravaszt,fejbe lőtt,a vérem egyé vált a vizzel.
Még láttam ahogy a pilóta is fejbe lövi magát,és ahogy a gép össze préselődött a nyomástól.
Minden elsötétult körülöttem,megszünt a zaj,csend lett.
Egyszer csak vakitó fény törte meg a sötétséget.
Anyát és apát láttam magam mellett akik opálos tekintettel indultak meg a fény felé.
-Anya,Apa.-kiabáltam utánunk,próbáltam utánuk menni de meg sem birtam mozdulni.
A fény megszünt és egyedül maradtam.
-Miért..miért pont velem történik ez.-rogytam le a földre és kezdtem elsírni.
Miért kellett meghalnunk,cikáztak a fejemben a gondolatok,rá jöttem hogy nem érdemes sírni attól nem kerülök vissza az élők sorába.
Elkezdtem felderiteni a terepet,vagyis csak tapogatóztam.
-Hahó.-viszhangzot a hangom.
-Hahó.-szólt vissza egy férfi hang.
Majd neki mentem valakinek és a földön kötöttem ki.
-Boccs.-szólt a hapi és felsegített.
-Mi dolgod még,megöltek vagy öngyilkos lettél?.-kérdezte,én pedig nem tudtam miről van szó.
-Mi?.-kérdeztem értetlenkedve.
-Általában azok kerülnek a 2 világ közé akiket megöltek vagy öngyilkosok lettek és nem nyugodt meg a lelkük,még dolguk van a földön.-mondta.
-Mi de én nem...-buktam ki,utána eszembe jutott hogy fejbe lőttek,kaptam a homlokomhoz ami tiszta vér volt és egy lyuk volt rajta.
-Meg öltek azt hiszem.-dadogtam és elkezdtem megint sirni.
-Hiába sirsz innen nem menekülsz.-röhögte majd eltünt a sötétben.
-Várj ne menj el!!.-kiabáltam utána de egyedül hagyott semmi értelme nem volt semminek.
Nem értettem semmit,rosszul voltam émelyegtem,meg akkartam halni ami fura hiszen már halott vagyok.
Nem voltam tisztában a tér és idő fogalmával,mióta lehetek itt,kezdem saját magamat az örületbe kergetni...

1. Irány California

 -Végre eljött az utólsó nap.-keltem fel ezekkel a gondolatokkal.
Elpakoltam a suli tatyómba,fel öltöztem és lebatyogtam reggelizni.
Már Ian is nálunk volt ( ő a legjobb barátom ) gyorsan megkajáltunk utána elindultunk a suliba.
-Na és holnap mentek?.-kérdezte Ian.
-Igen holnap megyünk,kár hogy nem jössz velünk.-szomorodtam el.
-Nyári melót vállaltam és anyámék amugy sem engednének Californiába.-felelte.
-Nah igen azért New Yorktól elég messze van.- mondtam.
Lassan oda értünk a suliba,bevágodtunk a terembe.
Az első óra fizika volt amin majdnem bealudtam.
És igy telt el a napom a szokott módban,kezdem unni ezt az élet stílust.
De holnaptól minden meg fog változni.
Meg szólalt az utolsó csengő és mindenki boldogan vágtatott ki a teremből.
Mi pedig a megszokott menetben mentunk ki,elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza.
-Végre vége.- sóhajtotta Ian.
-Na igen alig várom már a holnapot.- örvendeztem.
-Én nem mert 2 hétig nem láthatlak.-hajtotta le a fejét.
Idő közben haza értünk.
-Majd skype-olunk és küldök képeslapot jó?.-nyomtam egy puszit az arcára,majd búcsúzkodás képp megöleltem.
Bementem köszöntem anyáéknak és felmentem a szobámba össze pakolni.
2 böröndnyi ruhát sikerült össze szednem,amiket le is vittem.
-Ugye tudod hogy nem költözünk oda.-vigyorgott apa.
-Tudom de nah lány vagyok érted.-mentegetőztem.
Össze borzolta a hajam,és segitett ki vinni a kocsiba a cuccokat,hogy hajnalban ne ezzel keljen küszködni.
Felmentem a szobámba hallgattam egy kis FOB-ot,majd elmentem zuhanyozni.
Be állítottam a vekkert 3:00-ra és nyugovóra tértem.

                          *****

-Ne már még aludni akarok.-vertem le a szekrényről az órát,ami addig csörgött amig ki nem kapcsoltam.
Nagy nehezen fel tápászkodtam,elmentem tusolni.
Majd magamra kaptam egy pólót és egy rövid nadrágot,még elpakoltam a laptopomat,a telefon tőltőm és egyéb holmimat.
Mire leértem már a többiek lent vártak.
-Gyere már Katrine elkésünk.-förmedt rám anyám.
Gyorsan bevágodtunk a kocsiba és már indultunk is a reptérre.
5 perc alatt kint is voltunk,és mint a filmekben szokott lenni szaladtunk a géphez.
-Ne maradj le Amy.-szólt apa anyának aki a tömegen próbálta át tuszkolni magát.
Oda értünk gyorsan átnézték a cuccainkat,majd felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket.
-Üdvözlök mindenkit a New York Air-en,csatolják be az öveiket a felszálláshoz,további jó utat kivánok!.-jelentette be a kapitány.
Elővettem a laptopomat és elkezdtem skype-olni Iannal.
-Na szia.-köszönt.
-Hali már a gépen vagyunk.-vigyorogtam.
-Milyen a ki látás?-kérdezte.
-Gyönyörű de meg mutatom.-és az ablakhoz tettem a laptopomat.
-Wow...-ámult el Ian.
Nagyon jól elbeszélgettünk,amikor a pilóta félbe szakított minket.
-Itt a kapitány beszél,légörvénybe kerültünk,csatoljak be magukat.
Elkezdett rázkodni a gép nagyon meg ijedtünk.
20 perc múlva újra a kapitány szólt.
-Kényszer leszállást hajtunk végre,ugyan is leállt az egyik hajtó művünk,nyugodjanak meg semmi ok a pánikra.
-Úram isten meghalunk meghalunk...-kezdte el az öreg asszony melletem amitől még jobban meg ijedtem.
Pánik tört ki a gépen,mindenki sírt és visitozott.
-Katrine ugye nem.-kezdte Ian.
-Ne aggódj azt mondta a kapitány hogy leteszi a gépet biztonságosan,nem fogok meg halni.-nevettem el magam kínomban.
Egyszer csak elkezdtünk zuhanni,ki esett a laptop a kezemből,Ian pedig a nevemet kezdte elkiabálni.
Oda szaladtam anyáékhoz megszoritottam a kezuket és együtt sírtunk.
-Sajnálom kedves utasaim,de nem tudom le tenni a gépet,lefogunk zuhanni.-halt el a kapitány hangja....

Bevezetés...

Ez a blog egy Katrine nevű lányról fog szólni aki életét veszti családjával együtt,a többiek tovább lépnek de a lány a földön ragad és a két világ közt fog bolyongani,nagyon sokat fog szenvedni amíg meg nem találja azt a dolgot ami elviselhetőbbé teszi számára az örök létett az pedig Brendon Urie lesz a Panic! At The Disco énekese!
Ma ki rakom az első részt remélem elnyeri tetszéseteket ez a,kalanddal,misztikumokkal,paranormális jelenségekkel,szerelemmel teli blog :)