-Végre eljött az utólsó nap.-keltem fel ezekkel a gondolatokkal.
Elpakoltam a suli tatyómba,fel öltöztem és lebatyogtam reggelizni.
Már Ian is nálunk volt ( ő a legjobb barátom ) gyorsan megkajáltunk utána elindultunk a suliba.
-Na és holnap mentek?.-kérdezte Ian.
-Igen holnap megyünk,kár hogy nem jössz velünk.-szomorodtam el.
-Nyári melót vállaltam és anyámék amugy sem engednének Californiába.-felelte.
-Nah igen azért New Yorktól elég messze van.- mondtam.
Lassan oda értünk a suliba,bevágodtunk a terembe.
Az első óra fizika volt amin majdnem bealudtam.
És igy telt el a napom a szokott módban,kezdem unni ezt az élet stílust.
De holnaptól minden meg fog változni.
Meg szólalt az utolsó csengő és mindenki boldogan vágtatott ki a teremből.
Mi pedig a megszokott menetben mentunk ki,elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza.
-Végre vége.- sóhajtotta Ian.
-Na igen alig várom már a holnapot.- örvendeztem.
-Én nem mert 2 hétig nem láthatlak.-hajtotta le a fejét.
Idő közben haza értünk.
-Majd skype-olunk és küldök képeslapot jó?.-nyomtam egy puszit az arcára,majd búcsúzkodás képp megöleltem.
Bementem köszöntem anyáéknak és felmentem a szobámba össze pakolni.
2 böröndnyi ruhát sikerült össze szednem,amiket le is vittem.
-Ugye tudod hogy nem költözünk oda.-vigyorgott apa.
-Tudom de nah lány vagyok érted.-mentegetőztem.
Össze borzolta a hajam,és segitett ki vinni a kocsiba a cuccokat,hogy hajnalban ne ezzel keljen küszködni.
Felmentem a szobámba hallgattam egy kis FOB-ot,majd elmentem zuhanyozni.
Be állítottam a vekkert 3:00-ra és nyugovóra tértem.
*****
-Ne már még aludni akarok.-vertem le a szekrényről az órát,ami addig csörgött amig ki nem kapcsoltam.
Nagy nehezen fel tápászkodtam,elmentem tusolni.
Majd magamra kaptam egy pólót és egy rövid nadrágot,még elpakoltam a laptopomat,a telefon tőltőm és egyéb holmimat.
Mire leértem már a többiek lent vártak.
-Gyere már Katrine elkésünk.-förmedt rám anyám.
Gyorsan bevágodtunk a kocsiba és már indultunk is a reptérre.
5 perc alatt kint is voltunk,és mint a filmekben szokott lenni szaladtunk a géphez.
-Ne maradj le Amy.-szólt apa anyának aki a tömegen próbálta át tuszkolni magát.
Oda értünk gyorsan átnézték a cuccainkat,majd felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket.
-Üdvözlök mindenkit a New York Air-en,csatolják be az öveiket a felszálláshoz,további jó utat kivánok!.-jelentette be a kapitány.
Elővettem a laptopomat és elkezdtem skype-olni Iannal.
-Na szia.-köszönt.
-Hali már a gépen vagyunk.-vigyorogtam.
-Milyen a ki látás?-kérdezte.
-Gyönyörű de meg mutatom.-és az ablakhoz tettem a laptopomat.
-Wow...-ámult el Ian.
Nagyon jól elbeszélgettünk,amikor a pilóta félbe szakított minket.
-Itt a kapitány beszél,légörvénybe kerültünk,csatoljak be magukat.
Elkezdett rázkodni a gép nagyon meg ijedtünk.
20 perc múlva újra a kapitány szólt.
-Kényszer leszállást hajtunk végre,ugyan is leállt az egyik hajtó művünk,nyugodjanak meg semmi ok a pánikra.
-Úram isten meghalunk meghalunk...-kezdte el az öreg asszony melletem amitől még jobban meg ijedtem.
Pánik tört ki a gépen,mindenki sírt és visitozott.
-Katrine ugye nem.-kezdte Ian.
-Ne aggódj azt mondta a kapitány hogy leteszi a gépet biztonságosan,nem fogok meg halni.-nevettem el magam kínomban.
Egyszer csak elkezdtünk zuhanni,ki esett a laptop a kezemből,Ian pedig a nevemet kezdte elkiabálni.
Oda szaladtam anyáékhoz megszoritottam a kezuket és együtt sírtunk.
-Sajnálom kedves utasaim,de nem tudom le tenni a gépet,lefogunk zuhanni.-halt el a kapitány hangja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése