2. Halálom napja.

Az egész gép rázkódott mindenki sirt,az anyák a gyermekeiket magukhoz szorították,nagyon elkeserítő volt ez a helyzett,nagyon féltem.
Hirtelen bele csapodtunk az óceánba,az ablakokon betört a víz és lassan meg telt vele a gép.
Kezdtem elfogadni a sorsomat innen már nincs menekvés.
Sokan már a zuhanás következtében életüket veszteték.
-Nézd ott egy ajtó.-mondta apa.
-Kérdezd meg a kapitány hogy ki lehet e nyitni.-mondta anya.
Elkezdtem szaladni a pilóta fülke felé ami nehezen ment térdig érő vizben.
Oda értem és bementem az ajtón.
-Ne is kérdezd meg a nyomás miatt ugy sem tudom kinyitni.-mondta és közben rá gyujtott egy cigire pisztolyt szorongatva a kezében.
Ekkor már tudtam hogy meghalunk,nem pánikoltam,én js rágyújtottam egy cigire.
Már a víz derékig ért,ekkor megszolalt a pilóta.
-Tudtam hogy egyszer eljönn ez a nap.-mondta könnyes szemekkel,mélyen bele szívva a cigibe.
-Ugye nem akkarsz szenvedni?.-fordult felém amitől meg ilyedtem.
-Hát nem nagyon.-mondtam remegő hanggal.
Felém tartotta a pisztoly és meghúzta a ravaszt,fejbe lőtt,a vérem egyé vált a vizzel.
Még láttam ahogy a pilóta is fejbe lövi magát,és ahogy a gép össze préselődött a nyomástól.
Minden elsötétult körülöttem,megszünt a zaj,csend lett.
Egyszer csak vakitó fény törte meg a sötétséget.
Anyát és apát láttam magam mellett akik opálos tekintettel indultak meg a fény felé.
-Anya,Apa.-kiabáltam utánunk,próbáltam utánuk menni de meg sem birtam mozdulni.
A fény megszünt és egyedül maradtam.
-Miért..miért pont velem történik ez.-rogytam le a földre és kezdtem elsírni.
Miért kellett meghalnunk,cikáztak a fejemben a gondolatok,rá jöttem hogy nem érdemes sírni attól nem kerülök vissza az élők sorába.
Elkezdtem felderiteni a terepet,vagyis csak tapogatóztam.
-Hahó.-viszhangzot a hangom.
-Hahó.-szólt vissza egy férfi hang.
Majd neki mentem valakinek és a földön kötöttem ki.
-Boccs.-szólt a hapi és felsegített.
-Mi dolgod még,megöltek vagy öngyilkos lettél?.-kérdezte,én pedig nem tudtam miről van szó.
-Mi?.-kérdeztem értetlenkedve.
-Általában azok kerülnek a 2 világ közé akiket megöltek vagy öngyilkosok lettek és nem nyugodt meg a lelkük,még dolguk van a földön.-mondta.
-Mi de én nem...-buktam ki,utána eszembe jutott hogy fejbe lőttek,kaptam a homlokomhoz ami tiszta vér volt és egy lyuk volt rajta.
-Meg öltek azt hiszem.-dadogtam és elkezdtem megint sirni.
-Hiába sirsz innen nem menekülsz.-röhögte majd eltünt a sötétben.
-Várj ne menj el!!.-kiabáltam utána de egyedül hagyott semmi értelme nem volt semminek.
Nem értettem semmit,rosszul voltam émelyegtem,meg akkartam halni ami fura hiszen már halott vagyok.
Nem voltam tisztában a tér és idő fogalmával,mióta lehetek itt,kezdem saját magamat az örületbe kergetni...