*Katrine Szemszöge*
-Hogy lehetek ennyire hülye, ő legalabb foglalkozik velem,érdeklődik utánam,elviselhetőbbé teszi az örök létem.-markoltam a hajamba.
De valami kezd rajtam eluralkodni aminek nem tudok meg álljt parancsolni,valami ami nem én vagyok.
Talán az itt ragadt szellemeknek az a sorsuk hogy riogassák az embereket,öngyilkosságba kergetni őket,bántani...de én ezt nem akkarom,én más vagyok...én..
-Igen te más vagy.-szólalt meg egy ismerős hang.
-És te ezt honnan tudod?.-kérdeztem miközben gugoltam és a földet néztem.
-Nem ismersz meg?.-kérdezte és ahogy egyre közelebb jött,már láttam ki az.
-Ian...Ian...mit tettél!!.-öleltem át miközben sirtam.
-Nem birtam elviselni a hiányod,ettől a tragédiától teljesen depresszióssá váltam,nem birtam aludni,gyógyszereket szedtem,majd egy nap ugy döntöttem hogy ennek véget vettek.-muttata a kezén a vágásokat.
-Akkora egy barom vagy.-öleltem magamhoz szorosan,egyik szemem sírt a másik örült.
Örülök hogy végre van melletem valaki,de viszont annak nem hogy ide került,ennyit nem érek,kezdtem elbömbölni.
-Mi a baj?.-nézett mélyen a könnyekben ázott szemeimbe.
Elvesztem a tekintetében,észre se vettem milyen szép szemei vannak.
-Semmi.-kaptam el a fejem és elpirultam.
Hirtelen eszembe jutott Brendon,meg kell találnom hogy bocsánatott kérjek tőle.
Eltüntem a placról ott hagyva Iant.
*Brendon Szemszöge*
-Miért ilyen velem,hiszen csak segíteni akkarok neki.-merultem mély álomba ezekkel a gondolatokkal.
Álmomban egy domb tetején ültem és kémleltem a gyönyörű csillagos eget.
-Brendon végre meg vagy.-szaladt oda hozzám Katrine.
-Azért jöttél megint hogy jól elbánj velem?.-kérdeztem szomoruan.
-Nem azért hanem hogy bocsánatott kérjek tőled amiért ilyen bunkó voltam.-mondta lesütött szemekkel.
-Tudom hogy nehéz neked ez a helyzett.-fogtam meg a kezét.
Hanyatt feküdtem és ugy néztem tovább az eget.
-Te nem fekszel le?.-kérdeztem.
-Hát jó..-mondta elég bizonytalanul.
-Nem harapok,tőlem nem kell félni.-mondtam elég hangsúlyosan.
Tök jól elbeszélgettünk sok mindent meg tudtam róla.
-Nézd ott egy hulló csillag.-mondtuk egyszerre,egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.
Abba maradt a nevetés és elvesztünk egymás tekintetébe.
Elkezdtem közeledni felé,be csuktam a szemem és meg akkartam csókolni,kinyitottam a szemem de nem találtam ott senkit.
-Még sem vált valóra a kívánságom,megint faképnél hagyott
-Brendon jól vagy?.-ébresztett fel ezzekkel a szavakkal Ryan.
-Nem nem vagyok jól.-mondtam,émelyegtem,hányingerem volt.
-Várj hozok neked egy kávét.-mosolygott és kiment a konyhába.
-Szedd össze magad,este koncert lesz.-vágott vállba Jon.
Amitől össze rezzentem mint a nyár fa levél.
-Erről igazán leszokhatnál,nem láttod hogy nincs jól.-förmett rá Spencer.
Hirtelen elkapott a hányinger,és szaladtam a wc-re,kiadtam magamból mindent,taknyom nyálam egybe fojt,és lehet hogy ez nem férfias de közbe sirtam.
Ahogy kinyitottam a szemem láttam hogy véresett hánytam amitől nagyon meg ijedtem.
-Láttom folytatad ezt a kis játékot!.-mutatta a táblát Ryan.
-Mondtam hogy ne folytasd,ezzel csak magadnak ártasz,kérlek ne csináld ezt tovább,meg fogsz zakkani.-segitett fel a földről.
-És gyere elviszünk egy orvoshoz,ilyen mosott szar állapotban este nem léphetsz fel.
Nagyon rendes volt a srácoktól hogy segitettek nekem elbotorkálni az orvosig,utközben gondolkoztam a bajomon.
Amig egy elég értelmes válasz nem született,szerintem a szellem és ember közti kapcsolat kötés teszi ezt,nincs étvágyam napok óta,és a gyomor sav elkezdte marni a gyomrom valószínüleg ezért hánytam véreset.
Oda értunk a dokihoz a srácok mondták elhelyettem a tüneteket,meg se birtam szólalni.
És igen tudtam hogy azért hanytam véreset,ugyan azokat mondta el a doki amiket a gondolatom kreált.
-Akkor utközben álljunk meg egy Mekibe.-mondta Jon.
Ebbe mindenki bele egyezett.
Beszálltunk a kocsiba és a meki felé vettük az irányt.
Utközben egy ismerős alakra lettem figyelmes aki a járdán sétált.
-Katrine,Katrine ott van Katrine.-mondtam miközben kinyitottam a kocsi ajtót.
-Brendon hülye vagy.-húzott vissza Spencer.
-De ott van én láttam őt.-ekkor kaptam egy büdös nagy pofont Jon jó voltából amitől feleszméltem.
-Áuww ezt miért kaptam.-fogtam az arcom.
-Szerintem neked nem csak egy orvosra hanem egy agykúrkászra is szükséged lesz...-mondta Ryan aki rémülten nézett rám
..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése